A siker egyik titka

Megérkeztem a 3 napos horgásztúrából. Csodás őszi idővel és kellően agresszív csukákkal teltek a napok. Fizikailag rendkívül fárasztó, de lelkileg pihentető pár nap volt. A siker titka, amely 24 csuka "időszakos" vesztét okozta a kitartás volt. (állatvédő olvasóim megnyugtatása végett írom, a csukák nagy része köszöni, jól van és most is a természetes környezetében úszkál és vadászik)

A kitartás az élet bármely területén nélkülözhetetlen, legyen az munka vagy hobbi. Bárki, aki valamely területén az életnek „sikeres” szeretne lenni, annak elsődlegesen kitartónak kell lenni.

A kitartás nem könnyű dolog. Sokszor érzi az ember, hogy adott tevékenység helyett most éppen jobban esne az ágyban maradva henyélni egy délelőttöt, vagy nem kimozdulni egy esős napon a lakásból. A születésünktől kezdve, minden életszakaszban van egy kialakult komfortzóna az életünkben. Ez egy rutinszerűen és kényelmesen gyakorolható életet biztosít a számunkra. A kényelem és a rutin azonban veszélyes ellensége a fejlődésnek és a sikernek. A komfortzónából kilépni komoly feladat és sok esetben rendkívüli szorongással járhat. A szorongás azonban leküzdhető, sőt e küzdelemből sokkal erősebben jöhet ki az ember, mint amilyen előtte volt.

2007-ben 28 évesen felkértek, hogy legyek a Kaposvári Egyetem óraadó oktatója. A felkérés pillanatában összerándult a gyomrom. Akkoriban a gondolat, hogy emberek előtt beszélni kell rémes szorongást keltet bennem mégis azonnal igent mondtam a megtisztelő felkérésre. Igent mondtam, mert tudtam, hogy az élet e területén fejlődnöm kell, bár éreztem pokoli lesz az első időszak. Az is volt (szegény hallgatók J ). A felkérés tavasszal érkezett, így volt idő készülnöm a feladatra a nyár folyamán, de ahogy közeledett a szeptemberi félév kezdet, egyre nehezebben birkóztam meg félelmeimmel.

Az első oktatási napom reggelén, rémes hasmenés és rosszullét gyötört. Féltem, rettegtem mi fog történni. Minden erőmet összeszedve, kiléptem komfortzónámból és nekiindultam. Az első órák tragikusan rosszul sikerültek. A hallgatóim szemében az értetlen tekintetet, arcukon a gúnyos mosolyt láttam és csak a jólneveltségüknek köszönhetően nem nevettek ki hangosan, de egyértelmű volt, hogy nem értik, hogy került ide ez a „hülye”. Teljesen igazuk volt és ettől még inkább szenvedtem. Az első óra után is folytattam, mivel akkor már jobban nem lehet leégetni magam és az elvállalt munkát el kellett végezni. A kedd reggelente jellemző hasmenés azonban jó darabig életem része maradt.

Eltelt az első félév és a végére kezdtem belejönni. Egyre inkább élveztem, hogy csökken a szorongás, megszűnik a hasmenés és a hallgatók arcáról is eltűnt minden furcsa és sokszor kellemetlen mosoly vagy tekintet. Körülbelül az első év végére éreztem, túl vagyok a nehezén, „megküzdöttem a démonaimmal”.

7 éve tanítok, ma már nem csak a Kaposvári Egyetemen. Évente több előadást is tartok akár üzleti tárgyalások során, akár hivatásomban, szakmai témákban. A komfortzónám akkori elhagyása és a kitartás meghozta az eredményt. MEGTANULTAM EMBEREK ELŐTT BESZÉLNI!!!

Meggyőződésem, hogy egy feladat teljesítése kapcsán az életben az egyik legfontosabb sikert eredményező tulajdonság a kitartás. Nélküle a legügyesebb és legokosabb emberek is csak ritkán érnek el hosszú távon sikert, ugyanakkor egy átlagember, aki bár nehézségekkel is küzd, de kitartó, akkor sikeres lehet saját életében. Egyből tökéletesen csinálni valamit nem lehet és aki erre vágyik az sokszor fog csalódni. A feladat sokkal inkább az, hogy elkezdjünk valamit, azt kitartóan csináljuk és akkor idővel a végeredmény egyre inkább közelíteni fog a „tökéletes” felé. A DXN üzletben is ugyanebben hiszek.

A komfortzónából kilépni és aztán kitartónak lenni nem könnyű feladat. A „nem könnyű feladat” teljesítésében azonban nagy segítséget jelent, ha vannak céljaink.

A következő blogbejegyzésben a célokról fogok elmélkedni.