Vadászösztön

Régóta furcsa jelenség lesz rajtam úrrá ősszel. Ahogy beköszönt a kora ősz egyre inkább húz a szívem a vízpartra. Mindig húz, de ősszel talán mindennél erősebb ez a fajta vonzódás. A hűvös néha csípős reggelek beköszönte kelti fel ezt az érzést, a vadászösztönt. Minden évben várom ezt az időszakot, hogy végre ott legyek és csukára horgásszak. Az idei évben munkahelyi elfoglaltságaim miatt gyakorlatilag nem jutottam el vízpartra, hogy a gyermekorom óta tartó szenvedélyemmel, a horgászattal töltsek egy kis időt. Az ősz azonban „a soha ki nem hagyható” kategóriájú időszak, amikor a legkedvesebb halam a csuka horgászatának egy ideális időszaka. Ilyenkor műcsalikkal, pergetve indulunk űzni a „vadat”.

A vízparton minden megszűnik, minden hétköznapit hátrahagyunk. Nincs munka, nincs internet, nincs televízió, nincs semmi csak a csuka és mi. Csend van, ősz és tekerve az orsó hajtókarját várjuk a csuka semmivel össze nem téveszthető támadását.

Az egész napos menetelés során csak egy dolog emlékeztet a hétköznapok rutinjára. A ganodermás kávém. Egy termosz forró víz és pár zacskó kávé az alapfelszerelés kelléke. Pihenés gyanánt a fűben leülve jól esik a forró kávé.

Ülve a parton, szürcsölve a meleg kávét sok minden eszembe szokott jutni. Néha fontos, néha egyáltalán nem fontos gondolatok. A parton a jövőre vonatkozó tervek, ötletek is gyakran keletkeznek sokféle témában. Remélem idén jövőbeni blogbejegyzés témák, címek és gondolatok is születnek az őszi vízparti kávézás során.

3 nap múlva visszatérve a civilizációba, folytatom a blogírást és talán éppen a vízparton született  témák egyikével kezdek.

Addig azonban engedve a vadászösztönömnek, irány az őszi vízpart és rettegjenek a csukák J