"Cél a gyémánt"

A 2011-es év végére tehát „emelemes” letten. No persze még mielőtt bármely valódi MLM szakembert megsértenék (mert ez is egy szakma), gyorsan megjegyzem, hogy a pontos megnevezésem valójában „amatőr emelemeske”. Félre ne értsen az olvasó nem önbizalomhiányban szenvedek, pusztán reális vagyok. Nem történt más, mint az érzéseim által vezérelve belekezdtem valamibe, de nem lettem profi MLM szakember.

Természetesen az MLM-ben nem kizárólag profi MLM szakemberek lesznek/lehetnek sikeresek. Nem dolgoznék a mai napig az üzletbe, ha nem hinném, elérhetem a kitűzött céljaimat. Sikeres lehet itt bárki, de nem fog senki a regisztrációt követően másnap beülni az új luxusautójába. Bárki, aki munka nélkül passzív jövedelmet ígér, az valószínűleg hazudik. DOLGOZNI KELL! Dolgozni, de nem is keveset. Aki dolgozik az meg is kapja a jutalmát. Ennyire egyszerű ez a dolog.

Ösztönös ember vagyok, ösztönösen építettem az üzletemet is. Visszanézve, sok „szakmai” hibával és néha nehézkesen, de csináltam. Nem éreztem kellemetlennek, ha valakinek beszélnem kellett róla. Tudtam, hogy a cég és a termék, amit képviselek az korrekt, azt kaptam, amit ígértek és nekem ennél nem kellett több. Töretlen volt a hitem abban, hogy jól választottam.

2012 januárjában tovább bővült a csapat és egyre inkább magával sodort a jövő reménysége. MŰKÖDÖTT A DOLOG. Hihetetlen volt esténként rátekinteni a web irodában a hálózatomra és napról napra látni, ahogy sokasodnak a hálózat tagjai. Hallottam már azelőtt persze ilyenről, de átélni mindezt az egészen furcsa érzés volt.

Január végére gondolati síkon is elfogadtam, elhittem a cégnél sokszor hallott szlogent. 

„Cél a gyémánt”

(A gyémánt egy vezetői szint ebben a cégben, kellően megnyugtató jövedelemmel. A későbbiekben majd mesélek még egyéb drágakövekről J )

Amikor az ember találkozik egy MLM céggel, akkor mindig látni, hallani fog magas szintre jutott sikeres hálózatépítőkről. Némi irigységgel vegyes tisztelettel tekintünk feléjük és nem hisszük, hogy nekünk sikerülhet. Titkon talán azt gondoljuk: SZERENCSÉJÜK VOLT. De ez nem igaz. A szerencse itt vajmi csekély szerepet játszik. Egészen más elemek kellenek ahhoz, hogy valaki magas szintre jusson egy ilyen rendszerű cégben. Hogy pontosan mi? Sok mindent lehetne mondani, de elsősorban az kell, hogy elhiggyük, tudjuk és rendíthetetlenül tudjuk, hogy sikerülhet.

2012 január végére elhittem, tudtam, hogy sikerülni fog.