A véleménynyilvánítás szabadsága

Ma érkezett egy vélemény az „Előítéletek” című íráshoz.

Még mielőtt a konkrét bejegyzésre térnék, két dolgot szeretnék mondani, miért is örültem a bejegyzésnek.

Első gondolatom az volt, hogy a bejegyzés azt jelenti, van legalább egy valaki biztosan, aki érdemben olvassa a blogban közzétett írásaimat. Ezt örömöt okozott nekem.

Másrészről továbbá azért örültem mert kritikai hangvételű volt a bejegyzés. Ami ebben jó, hogy elmondhatom, hiszek a véleménynyilvánítás szabadságában, nyitott vagyok mások véleményére és nem gondolom, hogy a bölcsek köve az én birtokomban lenne. Ezt csak azért szerettem volna tisztázni (ez a bejegyzés alkalmat is adott erre) mert ez a blog a jövőben is így fog működni. 

Nem kívánok és nem is fogok hozzászólásokat cenzúrázni (kivétel trágár, kirekesztő vagy egyéneket sértő, stb.). Minden érdemi hozzászólás meg fog jelenni.

No és akkor lássuk Névtelen (az írás jellegéből ítélve Névtelen Úr) megjegyzését szó szerinti idézetben.

Névtelen új megjegyzést írt a(z) "Előítéletek" című bejegyzésedhez:

Nohát, akkor itt ragadnám meg a lehetőséget egy apróság tisztázására:

A barna szín a szappannál, fogkrémnél és samponnál súlyos tervezései hiba, ami nem bocsátható meg semmilyen jóindulattal. Sem a mostani, sem semmilyen más piacnál.

Most hogy erről már tudok, 2x is meggondolom hogy egyáltalán vásároljak-e egy olyan cégtől aki ilyen jóindulattal viseltetik maga iránt de ennyire nem érdekli a termék arculata és a vásárlók jóérzése.

szerintem minden jó ízlésű vásárló nevében mondom, hogy tartást és megoldást várnánk el egy cégtől, nem süket dumát, még ha magát a vis Vitalist árulnák, akkor is!!!

A véleményhez az alábbi dolgokat fűzném hozzá:

Nem vagyok szappan, fogkrém vagy sampontervező szakember, így nem tudom eldönteni mennyire súlyos tervezési hiba a barna szín vagy éppen mennyire nem az. Bár van marketingmenedzser végzettségem, de nem tartom magamat gyakorló marketing szakembernek, így marketing szempontból sem tudom megítélni a barna szín problémakörét.

Véleményemet azonban el tudom mondani a barna színről. Nem gondolom, hogy végzetes hiba lenne a szín bármely termék kapcsán. Nyilván egy a termékhez megszokott színtől eltérő szín, okozhat meglepetéseket a vásárlóknak, ahogy nekem is okozott. (az első látvány hatását említettem is a cikkben) Biztosan lesz olyan vásárló, akit ez visszatart, viszont lesz olyan is, mint én, aki ennek ellenére kipróbálja és a színen túl más szempontok alapján hozza meg a döntését azaz, hogy szereti-e vagy nem szereti a terméket.

A ganoderma szárított formában barna színű. Furcsállnám a dolgot, ha egyáltalán nem látnám nyomát ennek a színnek. Tény, hogy ez sokszor meglepő, de a ganoderma már csak ilyen „csúnya” barna.

Másrészről vitatkoznék a „nem megbocsátható meg semmilyen jóindulattal” szófordulatnál. Kevés olyan cselekményt ismerek a világban, ami jóindulattal nem bocsátható meg. A barna szín alkalmazása nincs ebbe a cselekménykörben.

A megjegyzést megfogalmazója jelzi, hogy 2x is meggondolja, hogy vásároljon-e olyan cégtől, aki ezt a barna szín skandalumot elkövette. Senkinek nem kell vásárolnia, ha nem akar. Erre nem kérek senkit. A blogban ezt követően is le fogom írni tapasztalataimat a hatóanyagok és a termékek kapcsán, majd ezt követően a kedves olvasó eldönti, mit kezd ezzel az információval, vagy véleménnyel.

A bejegyzés írója írja „minden jó ízlésű vásárló nevében mondom …”. Nem gondolom, hogy a vélemény megfogalmazója minden jóérzésű vásárló felhatalmazásával rendelkezik, de ha mégis Ő lenne minden jóérzésű vásárló védőszentje, akkor ezúton kérek bocsánatot.

Utolsó gondolatként pedig jelezném, hogy nem a DXN cég írja ezt a blogot, hanem Biró Dániel magánszemély. Fontosnak érzem ezt megjegyezni, amikor süket dumát említ a bejegyzést megfogalmazója. Amennyiben a blogon süket dumát olvas annak az alkotója én vagyok és nem a DXN cég.

A bejegyzés névtelen megfogalmazójának pedig annyit üzennék, hogy köszönöm a véleményét és megtisztel, hogy olvassa a blogomat.